Barnabás Zoltán emlékére

Aznap lett ősz.
Délben érkezett a gyászhír.
Egyszerre a legócskább díszletté vált a világ: hűvős szél szaggatta a fákat, leveleik percek alatt sárgultak meg, a tegnapi perzselő nap mára elbágyadt, gömbből koronggá silányult. És sírtunk.


Talán kevesen tudják, de Zoli bácsinak a két fián kívül volt öt lánya is. Minket ugyan nem a vér, de nem is csupán a hangszer kötött hozzá. Mindannyian nála kezdtünk zenét tanulni gyerekkorunkban és haláláig tanítványai maradtunk. Tanítványai, de nem a klasszikus értelemben: mi nem csak fuvolázni, sőt, nem is csak zenét tanultunk tőle. Élni tanultunk, tanulni tanultunk, észlelni, hallgatni, hallani, szeretni és alkotni tanultunk. És ő tanított. Néha fáradtan, néha bosszúsan ugyan, de soha ki nem fogyva a tanácsokból, ötletekből, tervekből.


Gyalog indultam próbálni. Fél órán belül már együtt voltunk mind az öten. Kérdő tekintetek, fáradt mozdulatok, tanácstalanság. És az egyetértés: nincs más hátra, játszani kell. Minden taktus, minden rezdülés neki szól. Ezentúl mindig így lesz. Játszottunk: kétségbeesésünk tenni akarássá alakult, elveszettségünk összetartozássá. Kezei alatt az évek során egyenlővé, néha eggyé, de főleg egységgé váltunk.
Lehet ennél nagyobbat alkotni?


Száraz leveleket rugdalva siettem haza. És milyen más volt ez a hazaút, mint az odavezető! A tokban szunnyadó hangszerem, a legapróbb ereim, az utolsó hajszálam is megtelt valamivel, egy magasztos érzéssel, szent küldetéstudattal, igazi biztonságérzettel.


Aznap ősz lett.
De ez az ősz nem múlik el, itt marad.
Minden taktusban, minden rezdülésben.

 

Tetszik? Megosztanád?

Varázslatos helyen lesz a Kultúrfürdős koncert!

Megvan az augusztus 28-i Kultúrfürdős koncertünk helyszíne, ami nem más, mint a Margit hídtól nem messze lévő Öntödei Múzeum. Megközelíthető BKV-val a 4/6-os villamos Mechwart téri megállója felől, vagy a rakpart irányából a Bem József térről. A nagy kertben természetesen a bicikli is leköthető.

Ezen a helyen egykor Ganz Ábrahám világhírű vasúti kerekeket gyártó öntödéje volt – a kiállítótér faszerkezetű, 19. századi gyárcsarnokában műemlékként őrzött olvasztókemencék, az öntőüstök, a formaszekrények, a forgódaruk mind-mind azt a benyomást keltik, hogy egy most is működő vasöntödébe csöppentünk. Ezt a teret töltjük majd meg 4 rézfúvós és 5 fuvola hangjával. És persze veletek!

Az esemény Facebook-oldala itt érhető el!

Tetszik? Megosztanád?